Az állékony, de jól faragható kőzetbe az itt élő ember az elmúlt közel két évezred alatt a legkülönfélébb funkciójú helyiségeket faragta, egy olyan komplex természeti-kultúrtájat alkotva, ami Európában szinte példa nélküli.
Az itt élő ember nemcsak pincéjét, hanem gazdasági épületeit, sőt, olykor lakhelyét és hétköznapi életterét is a kőbe vájta.
Több településen ma is megtalálhatók a barlanglakások, sokszor egymás felett két-három szinten, utcákra fűzve egész településrészeket alkotnak.

Image

Szomolya, Barlanglakásos Tájház

A Szomolyai Tájháznak otthont adó barlanglakást az 1800-as években vájták ki a riolittufából, és egészen az 1980-as évek elejéig laktak benne. A meglehetősen nagy barlanglakásos tájház tulajdonképpen két pincelakás egymás mellett, oldalukon egy istállónak használt helyiséggel. A barlanglakások beosztása, tagolása lényegében a falusi házak beosztását követte, és bútorzatuk is megegyezett többé-kevésbé azokéival.

Egerszalók, barlanglakások

Az Egerszalóki Barlanglakásokban kialakított skanzen a helytörténet építészeti emlékeként kínál izgalmas közösségi színteret. A Sáfrány utca végén található barlanglakások valószínűleg a 17-18. században készültek, melyek közül volt, amit még a 20. században is laktak. Ma már felújított formában várják a látogatókat.
Image
Image

Tibolddaróc, barlanglakások

Tibolddarócon a két világháború között a lakosság fele a község feletti szőlőhegyekbe vájt sok száz barlanglakásban lakott, az 1930-as népszámlálás szerint 1459-en. Ezzel Budafokot követően ez az a település hazánkban, ahol a legtöbben éltek egykor a föld alatt. Az elköltöztetés feltételei nehezen adódtak, még az 1970-es években is 29 barlanglakásban éltek emberek. Mára a felső szinteken lévő hajdani lakások többségét az erózió tönkretette, az alsók viszont borospincévé alakultak.
Az utóbbi időben több kezdeményezés is történt a barlanglakások megmentésére: tájházat, közösségi helyiséget, művészeti központot vagy szálláshelyet alakítottak ki bennük.